A dog dancing viszonylag fiatal, alig több mint tíz éves múltra visszatekintő kutyás sport. Több névvel illetik világszerte pl. canine (k9) freestyle, doggy dancing, freestyle obedience, stb. Van, aki lefordítja a saját nyelvére (Tanz mit dem Hund, tanec se psem), mi viszont úgy gondoltuk, hogy - az agilityhez hasonlóan - megtartjuk az eredeti elnevezést.

Az angol kifejezés szó szerinti fordítása - kutyatánc - amúgy sem fejezi ki szabatosan a tényleges tartalmat; magyar nyelven leginkább a "kutyás szinkronmozgás zenére" meghatározással lehet körülírni.

Mi is az a dog dancing?

A dog dancing lényege, hogy a kutya és felvezetője látványos elemekkel átszőtt, leginkább fegyelmező gyakorlatokra, szabadon követésre emlékeztető kűrt mutat be zenére, ami nagymértékű koncentrációt és tökéletes összjátékot követel mind a kutya, mind az ember részéről. Az előadás csak úgy lehet harmonikus, ha mindkét partner teljes odaadással erre törekszik.

A bemutatót több tagból álló zsűri pontozza, a műkorcsolyázásban megszokott rendszerhez hasonlóan: technikai kivitelezés és művészi érték szempontjából. A sport alapja az obedience (az engedelmességi gyakorlatok magas szintű művészete) volt. Az ötlet, hogy obediencet zenére is lehet gyakorolni, már vagy húsz éve megszületett Európában és a tengeren túlon egyaránt. Az észak-amerikai források szerint Dawn Jecs, az európaiak szerint a neves angol kutyakiképző, obedience és agility versenyző, Mary Ray mutatott be először nagyközönség előtt kutya-ember páros számára koreografált zenés előadást.

Kontinensünket tekintve szinte egész Nyugat-Európában ismerik. A legrangosabb versenyek egyike a minden évben, Nagy-Britanniában megrendezésre kerülő Coventry Competition.

A freestyle kategória egyik legkiemelkedőbb versenyzője az Angliában élő, magyar származású Szkukalek Attila. Chaplin és Gladiátor témájú kűrjeivel nemzetközi ismertségre tett szert, és a világ számos országába hívják workshopokat és szemináriumokat tartani, bírálni. 2003-ban hozzánk is ellátogatott.

Élő előadást Magyarországon először egy agility versenyen az osztrák Manuela Nassektől láthattunk (1999-ben). Kerültek az országba videokazetták is, pl. a Crufts Show-n felvett, Mary Ray által tartott bemutatóról.

Ezen felbuzdulva nálunk is sokan kezdték tanítgatni kutyájuknak az egyes elemeket (szinte minden agilitys kutya megtanult bukfencezni és láb között szlalomozni), sőt egy idő után olyanok is akadtak, akik rendszeresen szerepeltek kutyás bemutatókon valamilyen dog dancing jellegű műsorszámmal. 

A dog dancing látványossága és vidámsága, trükkjeinek sokszínűsége a laikus és a szakmai közönséget egyaránt meghódította. A dog dancing tanításának alapja a pozitív megerősítés, tehát a jól végrehajtott gyakorlatot jutalmazzuk - ellenkező esetben sincs büntetés, egyszerűen csak a kutya nem kap semmit.

Motiváláshoz használhatunk mindent, ami a kutyának örömet okoz: jutalomfalatot, csendes és sípoló játéktárgyakat, dicsérhetjük szóval és simogatással, de előfordulhat az is, hogy a legnagyobb boldogságot egy vízbe dobott fadarab visszahozása jelenti.

Persze legtöbbször elég a szimpla falatka vagy labda , a "csúcsok csúcsát" célszerű olyan különleges alkalmakra - jackpotként - tartogatni, amikor a kutya egy különösen nehéz feladatot értett meg és hajtott végre.

Mindig olyan eszközzel motiváljuk a kutyát, ami a célunknak leginkább megfelel (pl. behíváskor élelemmel, ugrásnál labdával, stb.). Gyakorláshoz nincs szükség speciális felszerelésre vagy kiképzőpályára, helyszínnek megfelel az udvar vagy a kutyafuttató félreeső része, de sokszor még a szobából sem kell kimennünk.

Beszélnünk kell két olyan segédeszközről, amelyek nélkül nem lehetetlen ugyan az elemek tanítása, ám használatuk jelentősen megkönnyíti a munkánkat. Érdemes tehát megismerkedni a klikkerrel és a mutatópálcával.