Kutyabeszéd

– Egypercesek négy lábra

Nem tudom, maguk mikor voltak így: állok a villamosmegállóban (köztéri érzés), szemben velem egy vérkutyás, aki mindig mindent tud, és ha velünk szemben jön egy vizsla, akkor ahelyett, hogy kritikai olvasat nélkül gyönyörködne benne, csak mondja, és mondja és mondja. Vajon a kutyák, amikor állnak a kutyavillamos-megállóban, és szembejövünk mi, nevetségesen kétlábú jószágok, mit gondolhatnak, rólunk, emberekrôl

– Te! Láttad a stopvonalát? Állati gáz! És nincs is orrtükre! Nagyon fura. Csak úgy megjegyzem. Na jó, jó, ettôl még lehet jó játszótárs (ha érted, mire gondolok!), – na de mégis! Nem miközülünk való…

– Cö-cö. Igaz, hogy kicsit hegyes az orra, de jó a farmozgása. És vérforralóan nem tűnik diszpláziásnak. Tedd már arrébb magad, alig látok bármit is attól a díjnyertes, zászlós lobogású farkadtól. Figyeled, hogy milyen laza?

– Hű, tényleg nagyon laza! De nincs kimozgatva. Kellene ôt hetente legalább háromszor sétáltatni. Biztos nincs, aki elvigye. Látod? Látod?

– Persze, hogy látom. Nyolcszor jobban látok, mint ô. Elegáns megjelenésű, hosszú szôrű, pompás szuka.

– Ugyan! Nekem több kell ennél. Nem elég dongás a mellkasa. És a marja is lehetne erôsebb. Valamint a fara sem kívánatos lejtésű. Jómagam jobban szeretem a fáradhatatlan munkabírású, erôsen izmolt szukákat. Remélem, nem gubancosodik a szôre. Az nálam kizáró ok. Csak úgy mondom. Nem mintha…

– Beszélsz te itt összevissza azzal a kuvasznyi szájaddal! Vizslantsd csak meg jobban!

Eszem a testarányait, meg azokat a száraz ízületeit, a mindenit! Na de, már ne is haragudj, az a másik! Mit keres egy ilyen formás szuka mellett az a lompos kan?

– Mer’ mér’? Nagytestű fajta, mér’ baj az?

– Hogy hogy miért baj az? Nem látod? Nehézkes, durva és lassú. Szerinted kurtítják a farkát?

– Ki tudja… Ne vonj le elsô látásra nagy következtetéseket! Ha így, ha úgy, ettôl még lehet megbízható. Vagy tanulékony. Vagy barátságos. Vagy aktív. Úgy tűnik, könnyen nevelhetô. Látod, hogy apportíroz? A szuka csak füttyent, és máris hozza a mellsô lábával az áhított nôstény csomagjait. Szerinted miért nem a szájában viszi? Így ez neki kényelmesebb? Szerinted társállat? Vagy haszonállat?

– Ugyan, miket mondasz! Ez nem PC.

– Te figyelj, én ezt nem értem!

– Jaj, annyira kínos, hogy semmiben sem vagy képben! Te vagy a vadászkutya, neked ezt tudnod kellene! Nem korrekt, politikailag. És végül is, az a másik tényleg elég formás. Jól pigmentált, gusztusos darab. Nem csoda, hogy csöpög a nyála érte. Biztos nagyon sokba kerül a gondozása: trimmelés, manikűr a mancsokon, mifene… Harapom azt a tövében megtört fülét! Vajon sötét a szájpadlása? Ne nézz rá olyan feltűnôen! Éppen csak a szemed sarkából. Elvégre ember, nem kutya. Nem bírja. Bánj vele kíméletesen. De figyelj, mit csinálunk mi itt, ebben a megállóban?

– Miért? Az emberek mit csinálnak itt, ebben a megállóban? A villamosra várunk…